2015. dec. 27.

Kritika 93# - Strong

Sziasztok! :)
Nagy örömömre, a téli szünet beköszöntével végre elegendő időt fordíthatok a rendelésekre. Mai kritikám alapját J. Roxana Strong elnevezésű blogja képezte, amely egy One Direction fanfiction. Mielőtt még téves elképzelések fűződnének e bloghoz, vessünk egy pillantást a történet valódi kimenetelére és kivitelezésére.
Jó olvasást és szép napot! :)
( És így utólag kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek! :D )

Cím: Elnevezésünk egyértelműen a mi lelkileg erős főszereplőnkre utal. Ebből a szempontból találó, és a lány talán legnagyobb pozitívumára utal. Egyszerűsége viszont zavaró, amolyan kettős jelentésű, amelynek elolvasásakor a nézelődő elbizonytalanodik, hogy egy kigyúrt testépítőről vagy netán (mint a te esetedben) egy szellemileg erős lányról fog olvasni.
A legjobban azt a bizonyos pluszt hiányoltam, ami elsőre felkeltené a kíváncsiságomat a történet iránt. A cím angol nyelven való feltüntetését szintén nem ajánlom, hiszen ha a blogot magyarul vezeted, akkor a címmel se járj el másképp. E tulajdonság angol formája talán tényleg hangzatosabb, de hidd el nekem, hogy tanácsosabb bonyolult és csodálatos anyanyelvünket használni, ahányszor csak alkalom adódik rá.
A cím tehát átlagos, nem tartogatott számomra újdonságokat a fejezetek olvasása közben. Az elnevezéssel kapcsolatban a kreativitást és azt a feszültséget keltő bizonyos pluszt hiányoltam.
Cím: 3/5 

Design: A kinézet összhatása nem volt túl nagy hatással rám. A színek helyenként elcsúsztak, és kibillentették a blog színvilágának egyensúlyát. Maga a design egyszerű, letisztult, bár felfigyeltem pár zavaró tényezőre, amelyeket nem ártana kijavítanod.
A sort természetesen a fejléccel indítanám. Elsősorban a méretével akadtak problémáim. A blog felső részén hatalmas területet foglal el, mint szélességében, mint pedig hosszában. Nekem szúrta a szememet ez az óriási fejléc, én a helyedben kisebb teret szentelnék neki. 
Maga a színvilág egyszerű és unalmas. A sárga és a rózsaszín tartozik a domináló színek közé. Különböző árnyalatok és halvány textúrák tömkelege követik egymást, amelyekkel csak az volt a problémám, hogy nem kapcsolódtak a történethez. A háttérben helyet kapó fa, bokor és egyéb mellékes textúrák képe eltér a blog hangulatától és cselekményétől. Az oldal linkjének megnyitásakor, a címet figyelmen kívül hagyva nem tudtam volna megmondani, hogy milyen műfajjal lesz dolgom. 
Ezt a feltűnő hiányt pár személyesebb textúrával könnyedén pótolni lehetne, gondolok most itt egy bár, a banda, illetve további fontosabb szereplők képére. 
A foghíjas és halvány háttért Ashley élénk képe és a cím egyszerű felírása követte. A sivár háttér után furcsa volt a főszereplő erős külalakjának és a fekete cím feliratának jelenléte. Az összkép feltűnően amatőr, nem utal a történetre, eltér a fejezetek hangulatától. Én a helyedben egy gyors alakítást végeznek rajta, vagy ha netán időd és kedved nem engedi ezt meg, fordulj egy fejlécekkel is foglalkozó design bloghoz, ahol rövid időn belül szemet gyönyörködtető fejléc áll majd a rendelkezésedre. 
A bejegyzések terén viszont már nem akadtam sok eltérésbe. A háttér világos szürke árnyalatával kellemesen viszonyul a design többi részéhez, és a bejegyzések szövege is könnyedén olvasható. Ráadásul a szöveg az esetek többségében sortkizárt formában fordul elő, amely egyenletessé teszi a bejegyzések külalakját. Zavaró észrevételeim a bejegyzések címéhez és a közzététel dátumához kapcsolódik. 
Az előbbi beleolvad a szürke háttérbe, így a kurzor segítsége nélkül nehezen igazodtam ki rajta. A dátum betűtípusa pedig kissé bonyolult, kisebb-nagyobb nehézség árán viszont az is elolvasható.
Az oldalsávot, mint az esetek többségében, nálad is rendben találtam. Hátterének színe megegyezik a bejegyzések árnyalatával, de az én szememnek ez az összhatás nem volt irritáló.
A modulsáv tetején a fülszöveget olvashatjuk. A pár mondatos előhang elég sok izgalmat tartogat olvasója számára, és ez a tartalom éppen elég ahhoz, hogy felkeltse egy efajta történetet kedvelő ember érdeklődését. Nem túl akciódús, nem túl unalmas, inkább az élet bonyodalmaira fekteti a hangsúlyt. Ugyanakkor nem szolgál túl sok információval, a felszínes és a lényegretörő közötti középutat célozza meg. Habár az én kíváncsiságomat nem sikerült elnyernie, egy apróbb elírást leszámítva nem botlottam más hibákba (  Pl.: ,, érzelmi hullámvasútat''. Az út szó tárgyraggal társulva elveszíti az ékezetet, így helyesen leírva hullámvasutat lesz belőle.)
A modulsáv további részéről csupán egy-két dolgot említenék még meg. A modulok nincsenek túl nagy számban, rendezettek, és hűen követik a blog színvilágát. Ez alól kivételt képez a Chat, amellyel szintén problémáim akadtak, bár most más téren. 
A halvány szürke és rózsaszínes árnyalatok közül messzemenőleg eltért, élénk pink színével. Bár a mostani csevegő nem olvad bele a háttérbe (amit nagyra értékelek), az árnyalatok nem túl kedvezőek. A Chat színeit próbáld a fejléc színvilágához társítani, és ebben az esetben te is megtapasztalhatod, hogy ha nem is sorsdöntő változást, de harmonikusabb összhatást fog eredményezni.
Ezen kívül még azt jegyezném meg, hogy a jelentkezési lapok mérete szintén eltérő, amely egyfajta egyensúlyi kibillentést okozott az oldalsávban. Illetve a modulok elnevezése követi a dátum betűtípusát, amely nem csak méret, hanem olvashatóság szempontjából is megnehezíti a nézelődő dolgát.
Mondanivalóm erről ennyi is volna, következzenek hát az oldalak. 
A fejezetes és díjas oldalak linkjeinek színe folyamatosan változott. Hol fehér, hol meg szürke árnyalatokban részesedtek a bejegyzésekre mutató linkek. Az összhatásra ismételten figyelj oda, mást nem tudok tanácsolni.
A szereplős oldal egyszerű, mégis nagyszerű eljárást követ. A karakterek a fejléc alapjául szolgáló hátteren kapnak helyet, és ez a megoldás letisztult külsővel látta el a blog ezen részét. Az előbbi oldalakkal ellentétben, a szereplős és könyvborítós oldalak kivitelezése teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
Lényegében ennyit említenék meg a kinézetről. A színek passzolására és a harmonikus összképre szentelj több figyelmet. Másrészt a blog külseje letisztult, egyszerű, csupán egy pár hiba csúszott be itt-ott, amelyeket egyszeri alkalommal könnyedén kijavíthatsz.
Design: 3/5 

Történet: Ugyebár a történet egy 1D fanfiction hangulatát hordozza magával. Nem akarok ezreket megbántani e kijelentésemmel, de ezek a történetek szinte minden műfajban megtalálhatóak. Elkezdve a leggyakoribb, csöpögős romantikától, elérve az akciódús krimikhez és lenyűgöző fantasykhoz. A te esetedben sem találkoztam forradalmat kezdeményező újdonságokkal, hiszen jómagad is a leggyakoribb műfajba fektetted írástudományodat, amely nem más, mint a romantika.
Annak ellenére, hogy a történet kreativitás szempontjából több alkalommal is lapos maradt, őszinteséget használatba léptetve meg kell hogy mondjam, hogy kellemeset csalódtam a blogodban.
Kritikaírói pályafutásom alatt (ami nem egy hosszú időszak) egy pár, a bandáról szóló blogot is véleményeznem kellett. Általánosságban az ilyen blogokat tizenéves lányok kezdik el vezetni, akiknek nincs nagy tapasztalatuk az írásban, és a reményvesztett álmaikat szeretnék kifejezni a leírt soraikkal. Egy ilyen esetben sablonos a történet, borzalmas és amatőr a kivitelezés, és az olvasók egy fejezet elolvasása után legszívesebben elmenekülnének a világ egy távoleső részébe.
Ha őszinte akarok lenni veled, kedves író, akkor azt is megjegyzem, hogy eleinte hasonló gondolatokkal viszonyultam a történetedhez. Nem vagyok nagy rajongója a bandának, így magától értetődő, hogy a blog nem nőtt túlságosan a szívemhez. Ennek ellenére a kivitelezés elfogadható, figyelemre méltó azokhoz az 1D blogokhoz képest, amelyeket ezidáig olvastam. 
A történet kivitelezése nem túl bonyolult, nem túl egyszerű, és még hosszú útvonal vár rád a fejlődés terén. A cselekményszál az első fejezetekben átlagos környezetet tár az olvasó elé: ott van a főszereplő lány, aki piszkos munkára kényszerül életfeltételei miatt. De mindezek ellenére pozitív tulajdonságokkal rendelkezik: kedves, vicces, szeretni való, és nem bocsájtja áruba testét. Rövid idő után a One Direction váratlan fordulatokat eredményez Ashley életében, amikor egy dögös előadást kérnek tőle. Így a lány élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll, és az idő múlásával közelebb kerül a banda tagjaihoz, mint azt gondolná. Röviden: váratlan ismerősök, bonyodalmak, szerelem. Ez így elég unalmasnak és átlagosnak tűnhet, de a kezdeti egyszerű cselekményszálat váratlan események követik.
 Már a történet elején is fontos helyszínként található meg a kórház. Ashley Liam-mel történő találkozása a kórházban köt ki, a későbbiekben peidg Louis és főszereplőnk állattámadás áldozataivá válnak, illetve a lány bácsikája betegségben szenved, amely események szereplői szintén a kórházban találják magukat. Így tehát nyugodtan kijelenthetem, hogy fontosabb karaktereink mozgalmas életet élnek, és az intézményben dolgozó nővérek és orvosok közeli ismeretséget köthettek velük.
A romantikus, bonyolódó szálak a történet minden pillanatában jelen vannak. A fejezetek olvasása közben megfigyelhetjük az érzelmek kialakulását és a szerelmi szálak bonyolódását. Ugyanakkor a karakterek fejlődéseken mennek át, személyiség és érzelmek terén. Így tehát a történet végére kialakultak a kapcsolatok, a személyiségek és a további szereplők közötti viszonyok. 
A történet kimenetele alatt természetesen gyönyörű főszereplőnk szenvedi el a dolgokat. Mint a munkahelyén, mint a barátai között, mint a szűk családi körében sérelmek és fájdalmak érik, amelyeket egyedül kell elviselnie. Lélekjelenléte és erős természete végett egy darabig állja a sarat, bár idővel elege lesz az állandó bántásokból. Az igazi hullámvölgy viszont bácsikája halálakor érkezik el, amikor kiderül, hogy legnagyobb ellenségével, Rebecával is rokonságban áll. Bár az élet többször is kegyetlenül bánik vele, a történet végén úgy éreztem, hogy a sok szenvedésért elnyerte méltó boldogságát Harry oldalán.
Az utolsó, évadzáró 22. fejezet sorsdöntő fordulattal fejeződik be, amely felkelti az olvasók kíváncsiságát a következő évad iránt. Az én érdeklődésem sem maradt holtponton, és ha a közeljövőben időm megengedi, visszanézek még a blogodra. 
Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mivel bővíthetném még ki ezt a szempontot. Mint azt már ti is észrevehettétek, nincs nagy tehetségem egy történet igényes felvázolásában. Amit egyszer már szavakba öntöttek, számomra eléggé nehéz pontonként feltüntetni. Így hát röviden ennyit mondanék a blogodon olvasható történetről: kissé egyszerű, haladó szintű kivitelezéssel, váratlan és izgalmat keltő fordulatokkal, amelyek növelik az olvasók izgalmát. Az irományod alapját képező bandától eltekintve a történeted könnyen olvastatta magát.
Történet: 4/5 

Szereplők: A történetedben a fontosabb szereplők életének bemutatását tartod szem előtt, amely lehetővé teszi a főszereplő, Ashley és a banda tagjainak kiismerését. Így a fontosabb szereplők kerültek előtérbe, míg a mellékes személyek egy-egy jellemző tulajdonsággal rendelkeztek. De mielőtt még belevágnék az egyéniségek ecsetelésébe, ejtenék pár szót a karakterek általános körülírásáról.
Az esetek többségében a szereplőket kellő megfigyeléssel alakítgatod. A párbeszédek és a tettek is hozzájárulnak ehhez, és a leírások sem vesztek el a háttérben. Mindezek mellett, én egy kissé felszínesnek tartottam a karaktereidet. 
A fejezetekből megtudhatjuk, hogy X és Y ilyen kedves, ennyire barátságos, annyira ragaszkodik a másikhoz, stb. Ez eddig mind szép és jó, de egy kerek személyiséghez részletesebb tulajdonságok szükségesek. Gondolok most az illető egyén hobbijára, érdeklődési körére, múltjának részletesebb bemutatására. És ha már így szóba jött a múltbeli emlékek elhanyagolása, szánnék pár  mondatot erre az észrevételemre is. 
Ashley eddigi napjait a bárban töltötte, sztriptíztáncos munkára kényszerülve, ez eddig világos. Azt is megtudhatjuk, hogy szülei autóbalesetet szenvedtek, ezért bácsikája mellett kellett nevelkednie. Viszont én ezt a megrázó eseményt mindenképpen leírnám, akár egy álom, akár egy visszaemlékezés formájában. A főszereplő lány iskolai tevékenységeiről viszont már kaphattunk némi szemléltetőt, amit jó pontnak könyveltem el. További emlékek érkezését is szívesen olvasnám, nem csak főszereplőnk, hanem a további fontosabb karakterek szemszögéből is. Az is előfordulhat, hogy a történetedhez nem szükséges további emlékek csatolása, mert túlbonyolíthatod velük a dolgokat, de idegesítő szokásommá vált, hogy a lehető legtöbb információt megtudhassam az adott történettel kapcsolatban. Szóval engem az sem zavarna, ha Ashleynk múltját alapos körülírással mutatnád be olvasóidnak.
Első választásom természetesen a mi szabad akaratú leányzónkra, Ashley Mitchell-re esett. A személyisége nem tartogatott túl sok újdonságot számomra, és ami azt illeti, nem igazán nyerte el a szimpátiámat.
Életének jelentős részét a bárban töltötte, ittas férfiak szórakoztatásául szolgálva. Bár munkája különösebben nem köti le figyelmét, mégis ő bár csillaga, és minden hímnemű rendelő tőle szeretne előadást kapni. Már a kezdeti stádiumban szenvedés éri, állandó támadások, sértések, és szüleinek elvesztése okozta fájdalom nehezíti meg napjait. Mint azt a cím is mutatja, erős természettel és akaraterővel rendelkezik, nem lelkesedik munkájáért, de ennek ellenére csípős válaszokat tartogat az őt sértegető emberek számára. 
Átlagos életébe halvány reménysugár költözik, amikor a One Direction egy dögös előadást kér tőle. A lány első látásra elkápráztatja a fiúkat, akik mindent megtesznek Ashley meghódításának érdekében. Így tehát hősnőnk újabb bonyodalmakba keveredik, szoros barátságok és reményvesztett hódolók teszik izgalmassá addigi monoton életét. 
Ash személyiségének erős fele azonban hamar szerethetővé vált számomra. A folytonos bántásokat felnőtt nő módjára kezelte, és a könnyek áradatát leszámítva állta a sarat a többiekkel szemben. Öngyilkossági kísérletéről való elmélkedését viszont értelmetlennek tartom. Ha egyszer ott vannak neki újonnan szerzett barátai és legjobb barátnői, akik jóban-rosszban kitartanak mellette, felesleges a korai halálon gondolkodnia. 
Amit még kissé idegesítőnek találtam vele kapcsolatban, az a bandatagok közötti bizonytalan kapcsolata volt. Ami érthetőbben annyit tesz, hogy több fiúval is közeli kapcsolatot tartott egyszerre, amíg végül dülőre jutott.
Először ott volt neki Liam, akivel pozitív esélyei voltak a jövőre nézve. Hallucinációja is azt mutatta, hogy érdeklődik a fiú után. A későbbiekben Niall, illetve Louis is fontossá vált számára, de a történet eddigi végére végül Harry mellett kötött ki. Őszintén szólva, én az elején a göndör srácot tartottam a legesélytelenebbnek Ashley meghódítására, de végül egymásra talált e két szereplő, és szemmel láthatóan boldogok egymás társaságában.
A híres One Direction tagjairól is ejtenék pár szót, így a szempontom végén. A fiúk teljes személyisége még rejtett maradt, tehát ezen még dolgoznod kell. Ennek ellenére megállapítható volt a tagok közötti hasonlóság, és egy-egy jellemző tulajdonsággal is elláttad őket. Ezáltal Harry-ből a vicces, csípős humorérzékű, Niall-ből az aranyos, de féltékenykedő, Loius-ból  a kedves, ragaszkodó, míg Liam-ből egy komolyabb, határozottabb egyéniség vált. Ez így kezdetnek nem rossz, de a feladat tökéletes teljesítéséhez alaposabb személyiség-kialakítás szükségeltetik.
Ha emlékezetem nem csal, fentebb már említést tettem arra, hogy a karakterek egyénisége nem túl egyedi. Vegyük csak példának Ashley-t, aki egy kedves, szerethető lány képét idézi előttünk, aki életfeltételei miatt sztriptíz táncos munkára kényszerül. Vagy maga a banda, akik számtalan blogon töltenek be fontosabb szerepet.
 Előbbi megállapításom a szereplőket megtestesítő színészekre is érvényes. Ashley Benson, Lucy Hale, (vagy már alapból figyelembe véve a banda tagjait)  mind-mind agyonhasznált karakterek. Még ha a szereplőgárda tagjait már nem igazán cserélheted le, a történetben bemutatott személyiségeket tovább bővítheted és változtathatod, melyben határ a csillagos ég.
Lényegében tehát ennyit mondanék a karakterekről. A mostani körülírásod rivaldafénybe hozza az alap tulajdonságokat, de szemet huny a részletbe mélyülő jelzők felett. Több figyelemszentelés, alaposabb háttértörténetek és részletesebb egyéniség bemutatás segítségével kárpótolhatod a hiányzó részeket.
Szereplők: 4/5 

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk hát az utolsó szemponthoz, amely, mint neve is mutatja, a fogalmazásról fog szólni. Akárcsak kritikáim többségében, először a szövegalkotást, fogalmazást, majd a helyesírást fogom hosszabban-rövidebben kitárgyalni. 
A fogalmazási stílusod egyszerű, érthető és az idő múlásával egyre többet fejlődött és változott. Ennek ellenére közel sem tökéletes, és sok gyakorlatot kell az írásba fektetned ahhoz, hogy igényessé és széppé váljon.  
A fejezetek olvasása általában nem okozott gondot, de néha előfordult, hogy túl felszínes voltál, és a párbeszédekre alapoztál. Ezzel kapcsolatban két tanácsot tudok adni: ha időd megengedi, gyakorold rendszeresen az írást, ha kell, írj csak magadnak, rövid részeket, majd olvasd át, és töprengj el azon, hogyan lehetne ezt még jobbá tenni. Az írás és az olvasás sosem zárhatja ki egymást, így most is csak ismételni tudom magam eddigi kritikáimból: használj ki minden alkalmat, hogy azt olvasással töltsd el. E örökös aranyszabályokat betartva írásod gördülékenyebbé, részletesebbé és szebbé válhat, eltüntetve a mostani kisebb-nagyobb fogalmazási hibákat.
A szövegalkotás nagyobb vonalakban rendben volt. A leírások egy-két helyen elmaradtak, főleg a tájképek leírását  és a szereplők kinézetének apró részleteit hiányoltam. Ezeket a jövőben ne felejtsd el bepótolni. 
A párbeszédek gyakran a fél bejegyzést betöltötték, és háttérbe szorították a többi szövegrészt. Ugyanakkor maguk a beszélgetések rendben voltak, a karakterek személyiségét és szóhasználatát is hűen tükrözték. 
A hosszabb meséléssel sem akadtak súlyos problémáim. Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy figyelj a részletekre, a szóismétlésekre, és nem utolsó sorban ne téveszd szem elől a gyomként előforduló határozókat. E mondatrészek gyakran elronthatják a mondat összképét, tehát ne vigyük túlzásba a határozók használatát. Törekedj a  történet lényegére, de ugyanakkor a részleteket se hagyd a semmibe veszni, és ezt megfogadva megfelelő mesélési technikát hozhatsz létre.
Amit itt még szóvá tennék, az a trágár szavakra vonatkozó észrevételem. Bizony, napjainkban egyre több fiatal használja e fülnek nem túl kedvező kifejezéseket. Habár a való világban e szavak használata egyre csak terjed és terjed, én mégis azt az elvet vallom, hogy az írásban korlátozzuk a csúnya beszéd alkalmazását. Neked is ezt ajánlom, hiszen a te esetedben is belebotlottam egy pár eltúlzott beszélgetésbe, amelyek elrontották a fejezet többi, hétköznapi nyelven íródott részét.
A helyesírás kapcsán nem akadtam óriási elírásokba, bár gyakori tévedések és véletlenszerű elírások jócskán előfordultak a bejegyzésekben. Az állandó figyelmen és átnézésen kívül nem tudok mást tanácsolni, de mielőtt még javaslatokat tennék a javítással kapcsolatban, térjünk ki részletesebben a gyakoribb elírásaidra.
A legnagyobb problémát a vesszők jelentették. Bizonytalan vagy velük kapcsolatban, hol elfelejted, hol meg rossz helyre teszed ki őket.
,,- Akkor ne viselkedj úgy - feleli vigyorogva majd elmegy.''
,,- Harry el sem hiszem, hogy idehoztál - a mosolyom végre hetek óta tényleg őszinte lehetett.''
Az első mondatban a majd szó előtt, a másodikban pedig a fiú megnevezése után hagytad el a vesszőt. Ami azt illeti, számos alkalommal botlottam efajta hibákba, amelyek némileg rontottak a bejegyzések hangulatán. A jövőben figyelj oda jobban a mondatrészeket elválasztó láthatatlan vonalakra, a megszólításokra. Ha netán egy könnyű és egyszerű megoldást szeretnél, olvasd fel hangosan a leírt mondataidat, és a levegővételek és hangsúly összefüggését megfigyelve könnyedén kijavíthatod elírásaidat. 
A vesszők mellett az ige és igekötő egybe-, illetve különírására térnék ki pár mondatban. Mielőtt még belekezdenék a magyarázkodásba, érkezzen két példa, amely alátámasztja megfigyeléseimet.
,,Gyorsan fel kapom a köntösöm és szaladok az ajtóhoz.''
,,Mindig megtudom lepni magam az őrült ötleteimmel.'' 
Szemmel látható a két mondatban található elírások helye. A mondatokban érdekes módon felcserélted az eljárásokat, amelyeket ellentétesen kellett volna alkalmaznod. Az első mondat igekötős igéje egybe, míg a második mondatban helyet kapó összetétel külön írandó. Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy figyelj oda az igekötős ige formájára az adott mondatban, jelentés és nyelvhelyesség szempontjából.
Igazából ennyi lenne a helyesírásról. Többek között még ezekre érdemes több figyelmet szentelned: összetett szavak egybe- és különírása, számjegyek szövegbeli használata, egyéb elírások, szóismétlések. Ezeket a hibákat egy alapos átnézéssel korrigálhatod, de ha netán időd ezt nem engedi meg, fogadj fel magad mellé egy hűséges bétát, aki örömmel teljesíti kéréseidet.
A fogalmazásod fejlődését rengeteg olvasással és gyakorlattal, míg a helyesírásodat figyelemmel és a nyelvtani szabályok ismétlésével javíthatod.
Így utólag kérek elnézést a hosszú várakozásért, és a helyenkénti szűkszavúságért vagy felesleges fecsegésért. Lényegében tehát még jelentős fejlődés vár rád, amelyhez akaraterőd és pozitív hozzáállásod elengedhetetlen társad lesz. Én ehhez további sikeres jövőt kívánok! :)
Fogalmazás, stílus: 2,5/5  
Összesen: 16,5/25

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon hálás vagyok az őszinte, építő kritikádért. Hirtelen nem is tudok mást mondani.
    Xoxo J. Roxana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Roxana! :)
      Örömmel segítettem, és boldogan olvastam a rövid, de annál tartalmasabb megjegyzésedet!
      Remélem segíthettem, és még egyszer további sikeres jövőt kívánok! :)
      - Sophia

      Törlés

Anaya zatracone-dusze